Miam-Miam!

Tél közepén kedvem lett pudinghoz.
Lehet, hogy a sok csokikrém reklám.
Lehet, hogy készítettem a testem a sok év végi beigli beviteléhez, így minden féle édességet kell kiprobálni.
Igaz, a pudingnak semmi köze a beiglihez.

Pár hagyományos puding kóstolása után, kiprobáltuk az instant könnyű fajtákat. Most erre a pudingra kerül sor: a tasakon semmilyen szó nem hasonlit a pudinghoz, ha csak náthásan olvasunk el: "Gellwe Bugyn smak waniliowy...". A lényeg, hogy ez elvileg vaníliaízű pudingpor mazsolával.
Az ára nagyon alacsonyabb mint a többi. Mondjuk fele. De megérthető, hogy miért.

Készítése ugyan olyan könnyű mint a többi. Forraltatni a vizet, egy bögrébe önteni, rá szórni a puding por és ezerrel tekerni. Nekem ez a technika különlegesen illogikusnak találom, mert idáig a porra öntöttem a vizet és azután kevertem. Valószínű kémiai különbségek vannak a folyamatban, hogy ezeknél a termékeknél fordítva kell csinálni.

Az Auchanban, valamint 4-5 doboz lehetett megtalálni ebből a termékből, 2-3 polc helyen elhelyezve. Volt csokis, mazsolás vaníliás. Sima vaníliás nem. Kellett volna lenni-e, de még sem volt. Elfogyhatott, ahogy jó olcsóbb a mazsolásnál. Egyiket sem vettem. A barátom, viszont vett mindegyikből. Végül, kénytelen voltam egy mazsolásat kölcsön kérni.

Szerencsére a mazsolák nincsenek ömlesztve vagy bele darálva. Készítés előtt ki tudtam halászni a por közül (7,7% van belőlük: kb 7-8 db). Azt nem szeretem. Öntöttem a maradék finom illatú port a megmért forró vízhez. Természetesen kis edénybe és nem bögrébe. Kevertem, kevertem, kevertem. Azt hittem hogy azért kell keverni, mert ha nem csinálja rendesen az ember, összecsomósodik, akár a hagyományosnál. De itt nem volt semmi baj. Kicsit sűrűbb lett a massza. Tovább kevertem, hátha még sűrűbb lesz. De nem. Elfáradtam. Hagytam pihenni, ugyan úgy, hátha sűrűbb lesz. De nem.

Puding íz:
Puding illat:
Vanília íz:
Állaga:
Nyelvi érzés:
Elkészítés:
Elkészítési idő:
Csomagolás:
Miam-miam:

A színe nem teljesen sárga volt. Jó átlátszó. Pedig annyi vizet tettem, mint amennyi kellett volna. Kis kanállal fogyasztottam... vagyis fogyasztottam volna, ha az első falat után nem ment volna el a kedvem tőle. Jó íze nem volt. Kibírható, ha nagyon kell ebből enni. De nem hiszem, hogy bárkinek lett volna ehhez kedve. Édesség imádónak sem. Kényszerült fogyokurásnak sem.
Hiába kiszedtem előre a mazsolákat, valamennyire lehetett megérezni a pudingban a ízüket: lehet, hogy ebben a pudingban ez volt a legjobb íz része.

Nem csoda, hogy ebből az ízből nem fogyott el.
Kíváncsi vagyok a sima vaníliás is ilyen rémisztő?